Lóerő és nyomaték

A kedvenc autómról (Öreglány) pár szó.

2020. március 03. - Kalicz Andras


 2001-ben vettem meg. 1983-as Camaro 5000-es V8-as motorral. 
Persze, mint minden ilyen autó, az évek alatt annyi gányolást és gondatlanságot kapott, hogy mikor beleszerettem, már utolsókat rúgta. regiorr.jpg
 "Innen szép nyerni" hozzáállással gyakorlatilag utolsó csavarig szét lett bontva, és újraépítve. 
A motorjához akkor még nem mertem hozzányúlni, az ország garantáltan legjobb szakija, jó barátom építette az erőművet. 
Ő már akkor mondta, hogy "nemá 5 liter", Olcsóbb minden az 5,7-hez, stb, nem adtam meg magam. Mert csökönyös hülye vagyok, de hát... na. Elmúlt. Igaza volt, de akkor is egy roppant jó motort épített, amire figyelmetlenségből egyszer csak egy + 100 lóerőt adó nitro szett is került. 
 Oly szép, oly csodálatos járműbe tehettem be szépséges fenekemet, hogy ilyenről még az álmaim sem szóltak. Nem számolt forintok érdemtelen gondolatok lettek volna, amikor beleültem, hátradőltem, és azt mondhattam: kész. 


 Persze ez időben is majd egy évet jelentett, de hát amíg fiatal az ember, addig nem öreg.. Vagy hogy is van ez. 
Teltek múltak a dolgos hétköznapjaim, elröppent cca. 18 év, és egyszerre feltűnt, hogy 523 ezer kilométer maradt mögöttem, szinte végig, dupla, 275-ös gumicsíkkal az aszfalton. 
 Nos, ezek voltak az alapok. Mostantól a jelen, megpróbálok technikát is belevinni, hátha van olyan, amit érdekesnek találhattok.

A bejegyzés trackback címe:

https://camaro.blog.hu/api/trackback/id/tr7215501946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.