Az autó őrültek világa egy furcsa világ. 
 Van aki szereti a fél éves kisautóját, minden mütyürrel "otthonossá, vagy egyedivé teszi. 
 Van aki  úgy lóg ki a sorból, hogy fékeveszettül megy a végzetébe. 
Van aki csak építgeti, holott tudja, hogy soha nem gurulhat vele az úton, csak egy elvetemült éjjelen, eldugott utcákon, adrenalintól felfűtve..
 Robi barátom épített egy hot rod stílusú gépet, egyedül, otthon, hátul, az udvar végében, Volt idő, amikor úton volt vele, aminek az élményét soha, a büdös életben soha el nem vehetik Tőle.
A motorja a hírhedt Rács műhelyben készült, egy 390-es Ford motorból Erről annyit kell tudni, hogy olyan, mint a székely medve. Nem vicc!!

De vannak akik úgymond "másik ligában játszanak". Ahol mondjuk 2000 lóerő fölött kezd érdekes lenni az élet.  
Ahol hangnyomás elviselhetetlen, (tehát jó!) ahol 10 liter/100 méter a fogyasztás, Ahol 6-7 másodperc kell 402 méter megtételéhez. 
 Ott már bitangul oda kell figyelni, ám kell hozzá vidámság, elborult elme, versenyszellem, kitartás, stb.
Ha csak nézi az ember, akkor is szétveti az adrenalin, és hazaúton számolgat, hogy ha évekig nem eszik, nem iszik, abból a pénzből hogyan tudna 10 másodperc alá menni.

  Aztán vannak azok a manók, akik azt szeretik mindennél jobban, ha öreg, koros, méltóságteljes, esetleg vidám, de mindenképpen szuper-különleges autóban ülve tekergetik le életük kilométereit. 
 Pénzt, időt, vért-verejtéket nem sajnálva, mert nekik ez az Alfa és az Omega. 
 Próbáltam elmesélni anti-autós egyedeknek, hogy mi is az, amit valahogy tudtukra szeretnék adni, de rájöttem: vagy halálosan odavagy ezért a füsttel átitatott, hangorkánba erőszakolt, izom világban, vagy teljesen fölösleges belevágni a beszédbe. 

Ugye mondtam már? 
 Vannak olyan autók, amik  - hála a film világának, ikonikus darabok lettek. Gyerekek hada nőtt fel ezeken a filmeken, gyerekek hada álmodozott ilyen autókról. 
 Ha egyszer megérzi a férfi ember a dús múltú fém jellegzetes szag-aromáját, az úgy ég bele, mint lepattanó hegesztőszikra a műanyag papucsba. Ott marad örökre. 
 Egy ilyen érzés az, amikor a műhelyajtót kinyitva szembenéz veled egy ilyen ádáz acél arc.

Az 1968-as Charger egy bitang 440-es Magnum motorral, (7200köbcenti!) eléggé hozza azt az erőt, amit elvár az ember egy ilyen formától!

 Persze minden relatív vonalon indulva ugye a mostani compact autók szépen kiformázott, túl-extrázott vonalvezetése sokaknak tetszik. Lényegében valahol igaz: a számítógépek által tervezve, automata gépsoron, emberi kéz érintése nélkül, gördülnek le ezek a használati tárgyak. 
 De!  És itt van a lényeg.
Ezeken a régi gépeken érzi az ember, hogy ott állt a rajzlap előtt a művész, a szerelősorban a "szupermen", szórópisztollyal a kezében a fényező, ... És olyat alkottak, amit a mai technika nem tud. Valahogy, el nem mondható módon "lelket" adtak a művüknek.
Mert ezeknek nevet adtak a gazdáik, simogatták, és  élvezték a "krúzolást" vagy az eszement száguldást, ahol az út végén várta őket... a sors keze által előre megírt karma. 
 Ez az autó pedig ilyenre sikeredett..

Amikor dohog a motor, kilóg a karod az ablakon, kócol a szél, éget a nap, csak mész, mész, mész... Néha nagy gáz, "megszólalnak a harsonák", földöntúli vigyor az arcodon, enyhén még érzed az égett gumi illatát, aztán már csak a távoli utat figyeled.  
 Álom ez a mai napig sok benzinvérűnek, legyen az férfi vagy nő, fiúcska vagy leányzó. 
 Mert ez egy dög, egy igazi műalkotás egy ipari remekmű, ikon, ideál. 

Délelőtt kertészkedtem. Várom már az igazi tavasz hangulatát, de nagyon!
Közben viszont - tőlem elvárható módon - a múlt nagy vasdarabjaira gondoltam. 
 
Pár éve úgy éreztem egy szép napos reggelen, hogy hívok egy taxit. 
Hála Istennek nem a Taxi című film Peugeot-ja érkezett, hanem egy akkora (méretileg is) ikon, hogy a szívem majd kiesett. 

A képen látszik, hogy a nem kis méretű Camaro, gyakorlatilag Törpeautónak látszik. 
 Ez a böhöm, egy valóban elpusztíthatatlan vas tömeg, ahogy azt a filmekben megszokhattuk már.  A tömege, a rugózása, a menetteljesítménye egyszerűen nem leírható. Vezetni olyan, mintha Téged már semmi nem téríthetne le utadról. 
 Jó, persze az amerikai taxis lét szegényt meggyepálta, de gyakorlatilag pont nem érdekli a múlt. Csak tolja maga előtt  levegőt, és minden olyan földi tárgyat, amit a balszerencse elé kerget. 
 A pöttöm lökhárítója egy 15 centis rugóúton mozdul, anyagát tekintve 15 mm vastag alumínium öntvény.

 A Checker-t egy kizárólag taxik gyártására szakosodott műhelyben gyártották, GM alkatrészekből, a cél az elpusztíthatatlanság volt. 
 Sajnos "jó boroknak szép hazájában" ez az egy élő példány van. 
Javítani is élmény volt, vezetni fergeteges! 
 Az, hogy nem lehet vele nyugodtan gurulni, mert 7-9 méterenként integetnek, kérdeznek, vételi szándékkal állnak elő, csak hab a tortán. 
 Egyszerűen JÓ ÉRZÉS egy ilyen autót tesztelni is!

 2001-ben vettem meg. 1983-as Camaro 5000-es V8-as motorral. 
Persze, mint minden ilyen autó, az évek alatt annyi gányolást és gondatlanságot kapott, hogy mikor beleszerettem, már utolsókat rúgta. 
 "Innen szép nyerni" hozzáállással gyakorlatilag utolsó csavarig szét lett bontva, és újraépítve. 
A motorjához akkor még nem mertem hozzányúlni, az ország garantáltan legjobb szakija, jó barátom építette az erőművet. 
Ő már akkor mondta, hogy "nemá 5 liter", Olcsóbb minden az 5,7-hez, stb, nem adtam meg magam. Mert csökönyös hülye vagyok, de hát... na. Elmúlt. Igaza volt, de akkor is egy roppant jó motort épített, amire figyelmetlenségből egyszer csak egy + 100 lóerőt adó nitro szett is került. 
 Oly szép, oly csodálatos járműbe tehettem be szépséges fenekemet, hogy ilyenről még az álmaim sem szóltak. Nem számolt forintok érdemtelen gondolatok lettek volna, amikor beleültem, hátradőltem, és azt mondhattam: kész. 

 Persze ez időben is majd egy évet jelentett, de hát amíg fiatal az ember, addig nem öreg.. Vagy hogy is van ez. 
Teltek múltak a dolgos hétköznapjaim, elröppent cca. 18 év, és egyszerre feltűnt, hogy 523 ezer kilométer maradt mögöttem, szinte végig, dupla, 275-ös gumicsíkkal az aszfalton. 
 Nos, ezek voltak az alapok. Mostantól a jelen, megpróbálok technikát is belevinni, hátha van olyan, amit érdekesnek találhattok.

Legelső bejegyzésem. 

 Mindenféléről szeretnék írni, ami eszembe jut, ami foglalkoztat, lassan kialakul majd az is, hogy mi az a téma, ami sokakat érdekelhet. 
 Persze alapvetően autók, leginkább a klasszikus amerikai autók, ami alapötlet, de amikor kisüt a tavaszi nap, első örömömben máris a virágokra terelem a szót. 
 Talán egyszerűen leírom, hogy mi történt ma, vagy a napokban.. Talán olvasmányosra is sikeredhet, az lenne a legfőbb célom, hogy ha van aki olvassa, annak öröme teljék benne. 
  Nagyon izgulok ám...